Úristen! Panziót vettünk!

Minden azzal kezdődött, hogy 2019. február 14-én betegen, lázasan úgy döntöttünk a párommal, hogy megvesszük a panziót.

Valószínűleg a láz beszélt belőlünk, hiszen ép eszű ember ekkora horderejű döntést jellemzően nem hoz ilyen állapotban… na de a múltat ne is bolygassuk, a döntés megszületett, a procedúra pedig gőzerővel elkezdődött… Az ügyvédekkel, bankokkal és egyéb szükséges kiegészítő tényezőkkel nem is untatnálak benneteket, hiszen maga a tényeleges felújítás sokkal izgalmasabb. Pláne, hogy ekkor esett csak igazán le, hogy “Úristen! Panziót vettünk!”

Nagy xls gyártó vagyok, mindent xls-ben rögzítek… nem történt ez másként a szobák és helyiségek szerint rögzített beszerzendő alapanyagok, eszközök listájával sem , szépen mindegyiket felcímkézve. Őrült tempóban vettük a hozzávalókat, mígnem egy szép márciusi napon (fogalmam sincs, melyiken) elkezdtük a festést. “Mit nekem festés!” gondoltam magamban. Festettem már sok helyen, ez alkalommal sem okozhat gondot.

….aham…

Az első szoba a 6-os volt. Neki is láttam nagy elánnal, mikor szembesültem azzal, hogy a festék felhordása ez alkalommal korántsem olyan könnyű, mint eddig bármikor. Nemhogy nem könnyű, iszonyat nehéz! A teddy nem viszi fel rendesen a k. drága festéket (és tényleg drága), a széptől Makó-Jeruzsálem távolságra voltunk, én fáradok és kezdek kétségbe esni. Nem vitatom, a sokadik óra után még mécsest is törtem. Aztán egyszer csak valami Isteni sugallatra teddyt cseréltem… Bárcsak korábban tettem volna! Láss csodát, a festék “működött”, felment a falra, ott is maradt, Makó és Jeruzsálem közel került egymáshoz és a szoba elkészült, már ami a festés részét illeti…

Tanulság: mindig nézd meg a festékes dobozon található javaslatot, hogy milyen teddyvel a legjobb festeni és olyat is használj. Segít…