Festők rémálma #2

Elképzelhető, hogy a bejegyzések túlnyomó többsége a festés témakörére és annak nehézségei köré fog épülni. Ezért előre is elnézést kérek, de valószínűleg túl mély nyomot hagyott bennem az élmény és ki kell írnom magamból 😀

Tehát festés : piros (!) szoba.

Volt egy szoba, amely a többitől eltérően bordó színben pompázott (nem volt olyan rossz egyébként). Mivel azonban a korábbi vendégek keze nyoma (értsd jól: tényleg keze nyoma, masszázsolaj alappal) tisztán kivehető volt a falon több helyen is, így (meg amúgy is) a szoba megérett a festésre. Az egészet lecsiszolni nincs se időnk, se kapacitásunk nem volt, de úgy gondoltuk, nincs is ezzel semmi gond, szuper az új festék, majd befedi!

El is kezdtem a „takarófestést”… láss csodát, a teddy csak úgy csúszott az alap festéken! Az, hogy befedte volna, erős túlzás volt: tökéletes foltok hol erősebben, hol halványabban. Minél többet gurítottam a hengerrel, annál több festék került vissza rá, a falnak eredeti színét hagyva inkább érvényesülni.  

Szerintem érthető, hogy kétségbeestem. Lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Jó, igen, még a mécses is eltört.

/ Itt kell hálámat kifejeznem Bianka barátnőmnek és párjának, Petinek, akik pont ezen a napon voltak nálunk önszorgalomból segíteni és átlendítettek a mélypontokon. Köszönjük! 🙂 /

Na de a fal: tehát elkészültem az első körrel. Katasztrófa. Száradás után adtam még egy esélyt a falnak (és magamnak is), így újra próbálkoztam (mondjuk nem is volt más választásom :D) .

Nem hiszitek el, a festék tökéletesen fedett, a piros színt (úgy láttam) tökéletesen befedte. Sikerült! J

  (Ha vendégként úgy látjátok, hogy mégsem, jelezzétek, maradt még egy kis festék, tudunk javítani :D)