Hogy nem lettünk Hilton…

Habár jónak tartottam az ötletet, mégis sokáig gondolkoztam azon, hogy létrehozzak-e posztokat az oldalunkon, amit aztán megoszthatunk veletek.
Végül úgy döntöttem, belevágok és megírom nektek pár rövid bejegyzésen keresztül felújításunk történetét.

Először is tudni kell, hogy a felújítást saját kezűleg (sk) végeztük a párom és én, de egy alkalommal szerencsére volt két segítőnk a barátnőm és párja személyében, akik pont jókor jöttek és segítettek átlendülni a mélyponton.

A másik információ, amit érdemes tudni, hogy mindkettőnknek megvan a saját munkahelye Budapesten, így a munkálatokat hétköznap este, illetve hétvégén (vagy amikor nem volt iskola, mert közben egyetem is van ám) tudtuk végezni.

A párom egy két lábon járó Szaki, akinek még szerelvényboltja is van (halleluja és köszönet az alapanyagok nagy részéért) , engem sem kell félteni, de azért tény, ami tény, nem vagyunk igazi szakemberek. Ennek tanúbizonyságát is tettük a munkálatok alatt, illetve nem célunk mismásolni: igen, van, ahol az eredményen is látszik (de erről még úgyis beszámolok).

Van, ahol mi is nevettünk, van, ahol nagyon nem nevettünk, de a munka a miénk, az eredmény a miénk és ezért nagyon büszkék vagyunk magunkra (ne törjetek le nagyon, ha ti nem 😀 ) !