Utolsó simítások. Ja, elfúrtunk egy csövet?! Akkor nem…

Sok minden történt a felújítás ideje alatt, de talán az egyik legizgalmasabb pillanat az volt, amikor egyszer csak azt hallom a másik szobából, hogy a párom igen erőteljes szavakkal fejezi ki magát, miszerint valami baj van. Nem is kicsi…

Szaladok hát és a következő látvány tárul elém: legszebb szoba, frissen festve, készen, utolsó simítások hiányoznak csak, a falból viszont tökéletes ívben spriccel a víz az újonnan lerakott parkettára…

Na ez is egy olyan dolog, amit nem akarsz látni… Egy pillanat alatt végigfut a gondolat a fejedben, hogy „ÚRISTENMOSTMILESZ”, „SOSEMNYITUNKKI”, „JÖNAVENDÉGÉSÚSZIKASZOBA”, „FELADOM”, és hasonlók. Aztán, mint ahogy már korábban jól begyakoroltad (lásd korábbi sztorik), megrázod magad, megpróbálsz a feladatra koncentrálni és valami elfogadható eredményt produkálni.

És ekkor jön csak a szebbik része: vizet elzárni, a szép új falat kivésni, hogy előkerüljön a lyukas vízvezeték. Nem mondom, tényleg fájt, amikor a frissen festett falat elkezdtük szétverni, hogy javíthassuk a vezetéket. Csodával határos módon azonban minden eszköz belátható időn belül beszerelhető volt és a párom Tibi (vízvezeték-szerelő) barátja épp ráért, épp tudott segíteni és röpke gyorsasággal már vissza is került minden a helyére, beleértve a „kráter” visszaépítését is a falon. Nyilván nem lett olyan egyenes, mint előtte, de legalább nem lyukas 😀

És hogy tényleg micsoda szerencsénk volt: az eset egy csodás, vasárnapi napon történt, amit alapvetően hétfőn akartunk volna megtenni, munka után, este. Képzelhetitek, mi lett volna, ha ez hétfő este történik: se segítség, se idő megcsinálni… kész katasztrófa. De nem így lett és elárulhatom, a szoba azóta is tökéletesen lakható 🙂

E sztori tanulsága:

• mindig ellenőrizd a vezetékeket a falban, mielőtt fúrni kezdesz,
• amit vasárnap megtehetsz, ne halaszd hétfőre,
• legyenek barátaid, akik a lehetetlen helyzetekben is segítenek,
• ne add fel. Lehetőleg soha.